Utazzunk-e kutyával Marokkóba?

Az utóbbi időben egyre többször szembesültem ezzel a kérdéssel. Már régóta szerettem volna rá válaszolni, és őszintén leírni, mit gondolok erről.

Ma, Bobikám szivárványon való átkelésének 1. évfordulója alkalmából meg is teszem. Így egy kicsit róla is megemlékezem — bár nap, mint nap velem van.

Kutyával utazni vagy otthon hagyni?

Mivel én is kutyás voltam, nekem is mindig fontos volt, hogy a kis kedvencemet olyan helyen hagyjam, ahol szeretettel gondoskodnak róla, vagy olyan helyre menjek, ahova vihetem magammal. Életem egyik legnehezebb döntése volt, amikor a szüleimre bíztam. Tudtam, hogy rám az ismeretlen vár, és nem akartam feleslegesen kitenni olyan kalandnak, ami neki túlzott stresszt jelenthet.

Első kérdés: vajon neki tetszene?

Rutinos gazdik ismerik a kutyusuk szokásait. Ha belegondolok, én már a repülőút alatt 8 idegösszeomlást kaptam volna. Nem tudtam elképzelni, hogy szegény be van zárva egy boxba a csomagtérben, zajban, idegen szagok között, egyedül.

És nem minden Marokkóba tartó járat engedi a kutyákat az utastérben — főleg közép- és nagytestűeket. A szabályok légitársaságonként eltérnek, és sokszor csak a kistestű, hordozóba helyezhető kutyák mehetnek fel a fedélzetre.

Én ezen a ponton már biztos voltam benne, hogy Bobinak ez stressz lenne, amit nem szeretne.

Időjárás: nem a kiskutyák paradicsoma

A marokkói időjárás nyáron sok helyen extrém:

tengerparton 28–35°C
városokban 35–45°C
sivatagban 40–55°C

A járda, csempe és homok ilyenkor szó szerint éget. Gyakran látok gazdikat sétálni a forró napsütésben, és mindig arra gondolok, mennyire borzasztó lehet ez egy kutyának, főleg ha hosszú szőrű vagy érzékeny tappancsú.

Bobi szeretett napozni, de pár perc után mindig hideg felületet keresett.

Szállások, éttermek és vendégszeretet

Marokkó nem kutyabarát ország olyan értelemben, mint Európa legtöbb része. Sok szállásadó nem fogad állatot, éttermekbe pedig általában nem engedik be, vagy az emberek félnek tőlük.

Ez nem rosszindulat — kulturális különbség. A kutyatartásnak itt más szerepe és hagyománya van, gyakran inkább őrző funkciót tölt be, nem családtag szerepet.

Természetesen vannak kutyabarát helyek is, főleg expat környékeken és nagyvárosokban, de ezek ritkák.

Kultúra és félelem a kutyáktól

Az arab kultúrákban általánosan megfigyelhető, hogy sokan félnek a kutyáktól — még a kicsiktől is. Ennek lehet vallási, higiéniai és kulturális oka is.

Persze találkozunk olyanokkal, akik imádják az állatokat, és sok helyen fejlődik az állatvédelem, de fontos tiszteletben tartani, hogy más környezetbe érkezünk.

Tömeg és városi közlekedés

Mennyire szeret a kutyád tömegben közlekedni? Bobi kifejezetten antiszociális volt. Ha el kellett volna jönnie velem Marrakechbe, valószínűleg így nézett volna rám: „Hát neked teljesen elment az eszed. Biztos, hogy nem!”

A bazárok, robogók, dudák, motorok, árusok, erős szagok, hőség — ez kutyának nagyon megterhelő.

Kóbor kutyák és macskák — ez (szerintem) a legkeményebb pont

Marokkó tele van kóbor állatokkal — vannak barátságos, gondozott, ivartalanított kolóniák, de vannak agresszívebb, területvédők is. Én folyamatos stresszben lennék, hogy:

ne menjen oda hozzájuk
ne vegyen fel ételt a földről
ne legyen konfliktus
ne kapjon el fertőzést

Ha a kóbor kutyák falkában vannak, és véletlenül betévedünk a területükre, előfordulhat, hogy védeni kezdik a saját közegüket — ilyenkor a helyzet könnyen veszélyessé válhat, még akkor is, ha alapvetően nem agresszívek.

Egészségügy: paraziták, fertőzések, oltások

Marokkóban gyakoriak:

szívférgesség
kullancsok, bolhák
parazitás fertőzések
veszettség kockázata (kóbor állatok miatt)

Ezek ellen vannak oltások és készítmények, de sokkal magasabb a találkozási esély, mint Európában.

Határátlépés & papírok (EU → Marokkó → EU)

Ha mégis hoznád:

✔ Az EU-s kisállatútlevél kötelező
✔ Mikrochip kötelező
✔ Veszettség elleni oltás (érvényes, nem frissen beadott)
✔ Határátlépésnél gyakran szükséges formanyomtatvány / állatorvosi igazolás
✔ Érdemes előre állatorvost keresni a célterületen

Visszaútnál sokszor szigorúbb az ellenőrzés, mint befelé.